A magyar műszaki emlékek megőrzésének ügye történeti okokból, a gazdasági és egyéb feltételek alakulása folytán sajátosan fejlődött. Olyan műszaki múzeumok jöttek létre, amelyek különböző szervezeti formában működtek. Ma ezek részben önállóan, részben nagyobb múzeum irányítása alatt dolgoznak. Jellemző, hogy nem egy központi épületben, hanem különféle, sokszor egyéb célra készült épületekben és más-más helységekben kaptak helyet. Általában olyan helyszínekre kerültek, amelyek a gyűjteményeikre jellemző ipari múlttal rendelkeztek.
Így került a Magyar Vegyészeti Múzeum (ma az MMKM Vegyészeti Múzeuma) Várpalotára, Veszprém megyébe. A megye vegyipari üzemei, az egyeteme - a mai Pannon Egyetem, korábban Veszprémi Vegyipari Egyetem - révén az ország vegyiparának egyik vidéki központja lett. A múzeum szervezése már 1961-ben megkezdődött, első működési engedélyét 1963-ban kapta meg és ekkor megindult a gyűjtőmunka is. Az Ötvös Dániel vegyészmérnök felügyelete alatt egyre bővülő gyűjteményt először Budapesten, a NIM-ben (később Ipari Minisztérium) helyezték el, majd ez az anyag került 1969-ben Várpalotára, a város romos várépületének néhány helyreállított helyiségébe. 1. kép
A múzeum alapításának körülményeiről, történetéről számos írásban számoltunk be e Lap hasábjain is. 2003-ban, létrehozásának negyven éves jubileuma alkalmából részletes cikket tettünk közzé a múzeumról [1] és külön kiadványban a Magyar Vegyészeti Múzeum kiadványai sorozat 27. kötetében [2] számoltunk be az addig végzett tevékenységéről. Ki kell emelnünk, hogy 1969 óta a múzeum várpalotai működése szorosan összekapcsolódik az évtizedeken át romos várépület felújítási munkáival. A múzeumalapítás és működtetés nehézségei mellett a múzeumi munkatársak sokszor az épülettel kapcsolatos tennivalók gondjait is átvállalták. Az alábbiakban a múzeum történetének legfontosabb eseményeit említjük, kiegészítve az azóta eltelt időszak főbb történéseivel.
A 16/1969. sz. NIM utasítás alapján a múzeum a Nehézvegyipari Kutató Intézet keretében, annak múzeumi osztályaként működött. Annak vezetője egyben a múzeum igazgatója volt. A múzeum birtokba vette a várpalotai várépület ideiglenes jelleggel helyreállított helyiségeinek egy részét, ami a gyűjtőmunka és feldolgozás szervezett megindítását, a könyvtár elhelyezését, a begyűjtött anyagok raktározását és a rendszeres kiállítási tevékenység megkezdését tette lehetővé.
A várépület helyreállítási munkáiban való múzeumi részvételről P. Nagy Sándornak az MKL 1988. májusi számában [3], a múzeum alapításának 25. évfordulójára megjelent cikkből idézünk:
„A vár műemléki helyreállításának költségeit az induláskor a Veszprém Megyei Tanács (10 MFt), az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) (5 MFt) a Magyar Vegyészeti Múzeumra eső költségek fedezetét pedig a NIM és a vegyipari vállalatok vállalták (11 MFt). A Veszprém Megyei Tanács és az OMF a vállalt anyagi támogatást időközben visszavonta, így a vár helyreállítás egyetlen gazdájaként a Vegyészeti Múzeum maradt.
*MMKM Vegyészeti Múzeuma, Várpalota
A várépület műemlékjellege a helyreállítás megkezdésében sajnos, több mint 10 éves késedelmet okozott. A műemléki helyreállítás tervezése, a közben szükségessé vált régészeti kutatás miatt is, kereken 5 évig tartott. A tervek elkészülte után pedig 5 éves további időveszteséget okozott, hogy az 1970-es évek beruházási konjunktúrájában a helyreállítási munkák elvégzésére 1981-ig nem sikerült kivitelezőt találni….A helyreállításra fedezetül a NIM és a vegyipari vállalatok által még az 1970-es évek elején felajánlott és befizetett 8,6 MFt, valamint a Várpalotai Városi Tanács 4,8 MFt-os támogatása szolgált… A múzeum részéről Simon László tanácsadó, a NEVIKI Beruházási Osztálya nyugalmazott vezetőjének irányítása mellett, 1981-ben megkezdődhetett a várépület rekonstrukciója, amelynek eredményeként a múzeum számára az 1986. év végéig befejeződött az egész II. emelet (legfelső szint), az I. emelet egy részének és a lépcsőháznak végleges műemléki helyreállítása, továbbá a nyugati szárny I-II. emelete közötti rejtett szinten egy 185 m2-es raktár kialakítása. Ezzel elkészültek a könyvtár és az archivális, valamint a tárgyi gyűjtemények elhelyezésére szolgáló helyiségek és raktárak, az előadóterem, 7 kiállító terem, a fotólabor és restauráló műhely, 4 iroda, ill. kutatószoba, továbbá a mellékhelyiségek (közlekedők, folyosók, WC csoportok) és a lépcsőház.
Kapcsolódó beruházásként elkészült még a nyugati épületszárny új tetőfedése, a kb. 500 m2-es lapostető rész ismételt szigetelése, a vár végleges villamos energia ellátását biztosító 2x250 fm-es földkábel fektetése, új villamos fogadóállomás kialakítása és a helyreállított helyiségek fűtésére 20 db hőtárolós villamos kályha beszerelése. Ezzel a múzeum első negyedszázados fennállásának a végére befejezett helyreállítás nemcsak a múzeum reprezentatív elhelyezését, a kiállítások rangosabb környezetét, a gyűjtemények megfelelőbb raktározási lehetőségét biztosítja, de a korábbiakkal összehasonlíthatatlanul jobb munkakörülményeket is teremtett a múzeum dolgozói számára.”
Az 1986-ig végzett épület helyreállítási munkák eredményeként a 600 éves várépületben közel 1500 m2-es területen helyezték el a múzeum gyűjteményeit. A pénzügyi források megteremtéséhez, a tervezési feladatok elvégeztetéséhez hathatós támogatást nyújtottak: a NIM, a műemlékvédelmi intézmények, a vegyipari vállalatok, a várpalotai Városi Tanács és a Nehézvegyipari Kutató Intézet (NEVIKI). Az épületben helyet kapott 1976-ban a várpalotai szénbányászatnak emléket állító Bányászattörténeti Gyűjtemény is.
Az ipari miniszter a 112/1982. Ip. M. sz. utasításával a Magyar Vegyészeti Múzeumot jelölte ki bázis-múzeumként a vegyipari műszaki emlékek gyűjtésének koordinálására.
1989-ben a Nehézvegyipari Kutató Intézet a keretein belül működő Magyar Vegyészeti Múzeumot leányvállalattá alakította át. 1988-ig az Ipari Minisztérium fedezte a költségvetés terhére a múzeum működési és fenntartási költségeinek 60%-át. Ezt a későbbiekben nem biztosította, így a vegyipari vállalatok közvetlenül a Magyar Vegyészeti Múzeum Leányvállalattal álltak jogi és pénzügyi kapcsolatban.
1990-ben a Nemzeti Örökség Bizottság a várpalotai várépületet a „Nemzeti Örökség részévé” nyilvánította.
1991-ben a leányvállalat megszűnt és a múzeum alapítványként működött tovább, létrejött a Magyar Vegyészeti Múzeum Alapítványi Múzeum. Az alapítók: Magyar Vegyipari Szövetség (MAVESZ), Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége (MAGYOSZ), Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (ma: Magyar Vegyipari Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége) és a Nehézvegyipari Kutató Intézet (1992-2000 között felszámolták).
1993-ban az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) engedélyezte az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) tervezője, Oltai Péter által készített tervek alapján az északi várfal helyreállítását. A munkát, amely 1995-re készült el a kőomlás miatti balesetveszély elhárítása is indokolta. 2. kép
1996-ban aktualizált feladat-meghatározás alapján elkészültek az északi falhoz csatlakozó udvari klasszicista épület felújítási tervei. A helyreállítás 1997. év végére fejeződött be. A munkálatokkal párhuzamosan elkészült a vár esővíz csatorna felújítása, valamint megvalósult az udvar biztonságos kivilágítása. Az 1998. év tavaszán elvégzett udvari tereprendezés, a romos épületrészek ellátása nyílászárókkal, a boltíves épületmaradványok megbízható alátámasztása lehetővé tette, hogy 1998 nyarától kulturális rendezvényeket, színházi előadásokat tarthassanak a várudvaron. 3. kép
A múzeum 1996-ban elkészíttette a várépület környékének hidrogeológiai vizsgálatát a magas talajvízszint kialakulása miatt, amely elsősorban a legértékesebb épületrészt a délkeleti oldalon levő 14. század végi palotát fenyegette.
1996-ban a Veszprém Megyei Vagyonátadó Bizottság 351/1996. sz. határozatában rögzítette, hogy: „az állami tulajdonban levő várpalotai vár megjelölésű műemlék ingatlant a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésébe és a Várpalota Város Önkormányzata ingyenes használatába adja, azzal a feltétellel, hogy a várban jelenleg működő Vegyészeti Múzeum működése nem korlátozható.”
Az 1997. évi CLVI. tv.-ben meghatározottak szerint a Veszprém Megyei Bíróság 1998. november 17-én az alapítványi múzeumot kiemelkedően közhasznú szervezetté nyilvánította.
A Vegyészeti Múzeum pedagógiai tevékenysége részeként 2001 óta „Alkimista tábor” címmel nyári diáktábort szervez. A tábor célja a kémia népszerűsítése a tanulóifjúság körében. Ezzel is igyekszik elősegíteni a vegyipar és társadalom kapcsolatának javítását. Az „Alkimista tábor” résztvevői az ország egész területéről érkező általános iskolás és középiskolás diákok, akik tanári irányítás mellett vesznek részt a múzeumban és más helyszíneken tartott foglalkozásokon. Várpalota, Székesfehérvár,Veszprém, Budapest, Debrecen Dorog, Tokod, Pécs, Szeged városok, valamint a közelebbi és távolabbi kisebb települések iskoláiból évente általában 15-20 táborozót fogadott a múzeum. A program több elismerésben részesült, közeli és távolabbi iparvállalatok részéről széleskörű támogatást kapott. 2002-ben Kapocsi Margit Katalin tanárnő, aki az „Alkimista tábor” szervezésének ötletét felvetette és aki azóta is a tábor foglalkozásainak irányítója a Magyar Vegyipari Szövetségtől felkérést kapott arra, hogy a táborban végzett munkával vegyen részt a CEFIC által meghirdetett „Tudomány az Oktatásért Nemzetközi Díj” pályázaton. A pályamű magyar és angol nyelven készült a táborozók együttműködésével „Gyerekek a Magyar Vegyészeti Múzeumban” címmel és poszter alakban, video anyag melléklettel nyújtották be. A pályázat a hazai fordulón első helyet kapott és a brüsszeli nemzetközi zsűri is elismerte teljesítményüket, mert értékelésük szerint: „Az anyag jól szemléltette egy természettudományi múzeum szerepét a kémia oktatásában”.(CEFIC Education Award, Prize Book, 2002.) A tábor állandó támogatói: Richter Gedeon Nyrt., TEVA Magyarország Zrt., Nitrogénművek Zrt., Huntsman Co., Várpalota Önkormányzata, Pannon Egyetem és az Országos Műszaki Múzeum Vegyészeti Múzeumát Támogató Alapítvány. 4. kép, 5. kép
2000-2001. között a 14. századi palotarész régóta időszerű helyreállítására került sor új acélszerkezetű födém beépítésével, a padlószint alatti szivárgó rendszer kialakításával, a burkolatok és homlokzati nyílászárók elkészítésével. A 14. századi palota jelentőségét növeli, hogy homlokzatain rekonstruálható állapotban megmaradt kváderes díszítőfestést, az ülőfülkés ablakokban pedig restaurálható falképeket tártak fel. A hazánkban ismert középkori falképek között alig van világi rendeltetésű épületben fennmaradt ábrázolás, ezért a falképek megmentése a kulturális örökségünk védelme szempontjából kiemelkedő fontosságú volt.
A középkori palota építészeti munkáinak elkészítése után került sor a palotaszárnyban található falképek és a homlokzati fal kváderes és geometrikus festésének restaurálási munkáira, valamint a homlokzati kőfelületek restaurálására. A falképek restaurálási munkáit Hoffer Andrea festő-restaurátor 2003 végére készítette el. A kőszobrász restaurátori munkákat Horváth Tibor restaurátor végezte el.
2003 októberében a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 4.2/708-5/2003. ügyiratszámú, Hiller István miniszter aláírásával ellátott levelében jóváhagyta a várépület vagyonkezelői jogának átadását a Várpalotai Önkormányzat által alapított Szindbád Kulturális és Szolgáltató Kht. (ma: Szindbád Kulturális és Szolgáltató Nonprofit Kft.) részére. Az épület vagyonkezelője meghosszabbítások után jelenleg is a Szindbád Kft. A vagyonkezelői szerződés is tartalmazza a Veszprém Megyei Vagyonátadó Bizottságnak a Vegyészeti Múzeumra vonatkozó 351/1996. sz. határozatában leírtakat, tehát ma is érvényben van.
A vár jelenlegi külső képét és későbbi használatát alapvetően meghatározták a 2005. április 14-én megkezdett építési munkák, amelyet a Thury-vár helyreállítása III. ütemeként határozott meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. A 2005. év folyamán végzett munkák során elvégezték a meglévő tetők szakaszos bontását, a vasbetonfödémek megerősítését, új ácsszerkezetű fedélszerkezeteket építettek ki. Befejeződött a padlástéri falak és kémények építése, kijavították a keleti és a déli tornyok fedélszerkezetét. A teljes tetőfelületet kettős hódfarkú agyagcseréppel fedték be.
A 2007. évtől komoly változások történtek az alapítványi keretek között működő Vegyészeti Múzeum életében. A korábbi feltételekkel nem működhetett volna tovább, ezért a Magyar Vegyészeti Múzeum Alapítványi Múzeum Kuratóriuma kifejezte abbéli szándékát, hogy az Országos Műszaki Múzeumhoz csatlakozzon eredeti céljai érdekében. Az Országos Műszaki Múzeum részéről megnyilvánuló befogadói szándék és az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogató hozzájárulásával a Magyar Vegyészeti Múzeum 2007. augusztus 1-jétől az Országos Műszaki Múzeum filiáléja lett Országos Műszaki Múzeum Vegyészeti Múzeuma néven. Az Országos Műszaki Múzeum és a Közlekedési Múzeum egyesülésével létrejövő Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum pedig 2009. január 1-jétől lett a Vegyészeti Múzeum fenntartója, amelynek ezáltal a hivatalos elnevezése Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Vegyészeti Múzeuma. A múzeumot támogató alapítvány megmaradt, most már nem fenntartóként, hanem a szakmai munka támogatójaként: „Az Országos Műszaki Múzeum Vegyészeti Múzeumát Támogató Alapítvány” néven.
A múzeum gyűjteményei az évtizedek során folyamatosan gyarapodtak, 2013 végén a tárgyi gyűjtemény több mint 11000 db-ból, az általános ipartörténeti dokumentációs gyűjtemény 47000 dokumentumból, a könyvtár több mint 19000 kötetből állt. A múzeumot mindenkor kiállításai, rendezvényei minősítik. 50 év alatt 140 nagyobb rendezvényt szerveztünk, folyamatosan 12 állandó kiállításunk volt látogatható. Évente 10-15000 látogatót fogadunk, kétharmad részük iskolás, iskolai csoport. Időszakos kiállításainkban megemlékezünk a kémia-, vegyipar- és gyógyszeripar kiemelkedő eseményeiről, jeles évfordulókról. Legnevesebb kémikusaink arcképét a „Híres vegyészek arcképcsarnoka” kiállításunkban helyeztük el. 6. kép
Munkánkat éves munkaterv alapján végeztük, az elvégzett feladatokról, eredményekről beszámoló jelentéseket készítettünk, kémia- és vegyipartörténeti kutatásainkat publikáltuk. A múzeum munkatársainak tollából eddig több mint 550 közlemény jelent meg.
Várpalota Város Önkormányzata 2010. július 12. és 2011. június 24. között Európai Uniós pályázaton nyert 750 M Ft összeggel rekonstrukciót végeztetett a várépületen. Ez örömteli amiatt, hogy szépül a környezetünk, nő a város turisztikai vonzereje. 7. kép.
Irodalom
[1] Próder István, Fábián Éva, Vargáné Nyári Katalin: 40 éves a Magyar Vegyészeti
Múzeum, M. Kém. Lapja, 58. 12. sz. 422-431. (2003)
[2] Próder István, Fábián Éva, Vargáné Nyári Katalin: 40 éves a Magyar Vegyészeti
Múzeum, Magyar Vegyészeti Múzeum kiadványai, 27., Várpalota, 2003.
[3] P. Nagy Sándor: 25 éves a Magyar Vegyészeti Múzeum, M. Kém. Lapja 43. 181-188.
(1988).
[4] Cseri Péter: Költözik a vegyipari múzeum. Életre kelhet Palota vára, Népszabadság,
2011. július 11.
Ábracímek, ábraaláírások
1. kép Vár a II. világháború után
2. kép Várrészlet, 1994
3. kép Vár 1998-ban
4. kép „Alkimista tábor”
5. kép „Alkimisták miocén kori homokbányában
6. kép Híres vegyészek arcképcsarnokából
7. kép Vár 2011. július